Dugi-sztori
Szelfibútor Budakalászon az Omszk-tó partján 2017-ben. Forrás: budakalasz.hu
A rendszerváltás után az egyik éjjel Budakalász polgármestere hívott fel személyesen, hogy most segítsek, mert másnap érkeznek egy nemzetközi gyermeknéptáncversenyre több országból a résztvevők.
Egy lepusztult, valamikori irodaépületet berendezett a falu lakossága kölcsönadott ágyakkal, székekkel, asztalokkal, terítőkkel, képekkel, polcokkal, poharakkal. A sokszintes kiürített házban viszont a kemény téli fagy széttörte a vízvezetékcsöveket és a szennyvízcsöveket.
A táncoló falubeli gyerekek apukái a csövek javítására összefogtak, nekem kellett reggelre a vizesblokkok szennyvízhálózatát rendbehoznom.
A FALU AZ UTCÁN VÁRTA A DUGULÁSELHÁRÍTÓT
Amikor a kis Trabantommal megérkeztem, a falu apraja-nagyja az épület előtt rám várt. A munkát irányító vízvezetékszerelő mester elképedt, mert nem egy törékeny nőcskére számított. Nagyon pesszimistán azt mondta, hogy ez férfimunka, ő már mindent megpróbált, azonnal forduljak vissza.
Nagy volt a szám, azt válaszoltam:
– Nem szórakozásból pattantam ki az ágyból éjnek idején, én bizony pénzt akarok keresni, és higgye el, innen pénz nélkül nem térek haza! Eddig is mindent megoldottam, most is így lesz. Ha segítenek nekem cipekedni, én mindennel pillanatok alatt végzek, mindenféle szennyvízcsővel volt már dolgom.
A többi jelenlévő mind bízott bennem. Akkor ezt a szegény vizest lehurrogták. Mert mind egyet akart:
A ZŰRZAVARBÓL RENDET
Ez a mester eleinte próbált engem irányítani, de hamar rájött, hogy jobb, ha nem tart fel, valóban értem a szakmát, és reggelig készen kellett mindennel lenni, mert érkeznek a lurkók és a vendégek nemcsak az ország, de talán a világ minden részéből.
Izgalmas éjszakánk volt, hiszen az összes emeleten voltak vizes blokkok, amiket helyre kellett állítanom. Volt, ahol kivéstem és műanyag csövet húztam a szétfagyott, kettényílt, vasból készült csőszakaszra, amit szigetelőszalaggal vastagon körbetekergettem. Ezzel a tákolmánnyal aztán már lett víz azon a szinten. A többi helyen pedig kiráncigáltam vagy egy jóval nagyobb átmérőbe gurítottam a széttört csődarabokat. Ideiglenesen mindent megoldottam a lakók önkéntes segítségével. (Ha ma visszagondolok, amit akkor csináltam a vizes szakemberek helyett, az egy merő gányolás volt, mert nem volt idő ott csöveket kivágni hegeszteni. Meg nem is volt, aki értett volna ehhez, nem is volt nálam ilyesmihez semmi felszerelés. A falu vizese pedig sehol sem volt.
SOKAT SZÁMÍTOTT AZ OTT LAKÓ APUKÁK ÉS ANYUKÁK HOZZÁÁLLÁSA
Mind büszke Budakalászra, és arra, hogy mi mindennel járulhatott hozzá a falu újabb rendezvényéhez. Dicsekedett az egyik, hogy napok óta csak vasalgatta az ágyneműket, amiket összeszedtek. A másik pedig egy hete sikált, hogy minden ragyogjon: az ajtó, a kapcsoló, a kilincs. Más a pokrócokat, ágyneműket szellőztette, és hordozgatta.
Az egyik apuka az ablaküvegeket pucolta körbe az épületben. A felesége hordta a tiszta vizet neki. A másik a falakról szedte le egy harisnyával fölöltöztetett partvissal a pókhálót, meg a port. A kedvese a földről szedte össze a piszkot és felmosott.
Sokan a saját felmosójukkal, söprűjükkel jöttek, mindenki suvickolt, hoztak izzót, ringlit, zárat cseréltek.
Annyi szorgos kéz nyüzsgött körülöttem, hogy egy romos épületből hajnalra valóban szállodát varázsoltak.
Az egyik hazarohant kovászt készíteni, hogy friss pogácsával köszönthesse a vendégeket.
EKKORA ÖSSZEFOGÁS EGY KÉTNAPOS RENDEZVÉNYÉRT NAGYON RITKA
Az ottani asszonyok gyors mozdulatait ellestem, tőlük tanultam meg pillanatok alatt
- felmosni,
- a tiszta piszok porcelánt ügyesen hófehérré varázsolni,
- én meg megtanítottam nekik a csöpögő csapot „megbőrözni”.
Meg bemutathattam, hogy a kezdődő dugulást hogyan, miből lehet felismerni.
Meg hogy maradjon türelmes, ha a szifont kitisztította, és inkább ötször-hatszor óvatosan miképp tudja csepegésmentesen, erőlködés nélkül a szifon alját visszatekerni.
Pár évente megtartották ugyanezt a rendezvényt, és a hazai és a külföldi vendégeket a falu lakói saját otthonukban szállásolták el, és vendégelték meg őket reggelivel meg vacsorával. Nem kértek semmiért sem pénzt. Boldogok voltak, hogy ők adhattak.
ALKALMI SZÁLLÁS IRODAÉPÜLETBŐL
Ez az irodaépület azért sokkal másabb volt. Hiszen itt együtt maradhattak ugyanabból az országból érkező táncoslábúak a tánctanárral, a koreográfussal, a zenészekkel, vagy akár a szüleikkel.
Meg amit az önkormányzat tett, az sem semmi! Mindent megszervezett, hogy senki ne éhezzen, és érezze jól magát a rendezvény ideje alatt. Annyira jó Budakalász kapcsolata a lakókkal, hogy a vendégekkel közös programokat szervezett a rendezvény idejére. Kiállítások, kimondottan gyermekszórakoztató más kulturális programok, például aszfaltverseny, sőt búcsú is volt.
A GYERMEK TÁNCVERSENY IS IGAZÁN CSAK BUDAKALÁSZRÓL SZÓLT
A lakosság pedig nemcsak drukkolt, főzött, ilyenkor derült ki, hogy mekkora erő van az együttműködésben, amikor mindannyian ugyanazt akarják, hogy ez a két nap a legjobb legyen, és mindenkinek felejthetetlen élmény.
Alig várják a legközelebbit. Hiszen a résztvevők atyai-anyait, mindent beleadtak. Nem sajnálták önmagukat.
Nem sajnálták az evőeszközeiket, sőt, ha megtetszett, akár oda is ajándékozták a kézzel hímzett terítőjüket a vendégnek.
Az egyik kis táncossal összebarátkoztam. Kérdeztem, hogy mi lesz vele, ha megnyeri a versenyt? A válasza tetszett: itt mindenki csak nyer. Itt mindenki győztes. Nincs utolsó helyezett. Mindenki kap emlékplakettet meg oklevelet, minden csapat egy-egy serleget.
Azóta is büszkén járok Budakalászra duguláselhárítani, ragaszkodnak a lakók hozzám. Mindig emlegetik azt a bizonyos éjszakát, amikor a falu vizese elzavart.
Következtetés
Csupán egy ember nem bízott bennem. Pont az, akinek a feladata az ellenkezője lett volna, hiszen ő javasolta a vállalkozásomat a polgármesternek, csak nem tudta, hogy egyetlen nő van mögötte. A hozzáállását megértettem, és szerencsére nem értettem vele egyet.
Ez a vizes szakember a lakók és a végeredmény szerint is rosszul döntött. Mások segítették hozzá az akkori pocsék hozzáállásához. Ebből a viselkedésből rengeteget tanultam, mert másnál is van ilyen…
Ma már tudom, hogy az őseinknek, a tanárainknak, a másoknak elhitt, és tőlük átvett és bennünk felgyülemlett ősrégi rossz tapasztalatok, előítéletek eltüntették az önbizalmat, emiatt néha nem bízunk sem önmagunkban, sem másban. Ez a saját hozzáértésünk, a gyakorlatunk és a másik leértékelése. Ilyenkor kételkedünk, és rosszul döntünk. Ahogy ez a vizes mester is. Ahogy az olimpikon is, amikor eszébe sem jut már, hogy valójában kicsoda ő.
A KÉTSÉGET AZ AZONNALI HOZZÁFOGÁSSAL ELZAVARJUK AZZAL, HOGY MOST RÖGTÖN NEKILÁTUNK ANNAK, AMIT ELHATÁROZTUNK
A legkönnyebb dolgokkal kezdjünk, aztán örüljünk annak, ha elkészült. Nemcsak örüljünk, dicsérjük is meg érte önmagunkat.
Kezdésnek elég egy olyan gondolat, hogy ez jól sikerült, jöhet a következő!
Ha úgy gondoljuk, akár egy pohár friss vizet is ihatunk rá.
Nekem például ma már az a fontos, hogy eldicsekedhessek a párocskámnak, ha valamivel végeztem. Mert nekem örömöt okoz a nyugtázása is. Igen, boldoggá tesz az, ha csak annyit mond rá, hogy – Jó, rendben van. Vagy, ha bólint, hogy értette. És tudom, hogy együtt örül velem, amikor azt hallom tőle, hogy – Klassz. Ezzel még el is ismeri, hogy valami számomra értékes dolgot befejeztem.
NE LACAFACÁZZUNK, FOGJUK HOZZÁ A KÖVETKEZŐHÖZ!
Ha kész, utána mindig dicsérjük meg érte önmagunkat. Mert megérdemeljük. Fontos az öndicséret, az öröm, mert nem várhatjuk el, hogy valaki más dicsérjen meg érte, hiszen a mi döntésünk volt, hogy valamihez hozzáfogjunk, azt megváltoztassuk és befejezzük azt.
Egy példa erre
Nekem, mint duguláselhárító vállalkozónak sokszor kell százalékot számolni, szorozni, összesíteni számokat. Ezt mindig kétszer teszem, és ha mindkét végeredmény ugyanaz, akkor igen, mosolygok, és valóban örülök annak, hogy jól adtam össze a számokat.
Kívánom, hogy Ön, kedves Olvasó legyen egyre jobb, élvezze ezt a folyamatos átalakulást és utána Ön is alakítson ki egy olyan összetartó és büszke csapatot a környezetében, mint Budakalász polgármestere!
Sok sikert!
Szeretettel:
DugiZsuzsi – a duguláselhárító specialista
Ha tetszett az írás, kérek egy like-ot a Facebook-on és ajánlja az ismerőseinek.
Ha nem tetszett, azt csak nekem mondja el! Kijavítom, kihúzom, beleírom.
Írja meg véleményét ezen az űrlapon:
Olvasson további történeteket itt:
