A KISKAKAS A SZEMÉTDOMB URA
A falusi portákon régóta ismert kép a baromfiudvar: kapirgáló tyúkok, sietve totyogó csibék, a kotlós gondoskodó szárnyai, és a kakas, aki mindezt felügyeli. A kiskakas nem pusztán dísze a szemétdombnak, hanem annak őrzője, vezére, és bizony, szigorú bírója is. Ő kel fel a legkorábban, harsány kukorékolással ébreszti a többieket. Nem kérdez, nem magyarázkodik, egyszerűen jelzi: „felkelni, munka van!”
A kiskakas rendet tart a szemétdombon és a környékén. Ezért nagytekintélyű. Figyeli, hogy jön-e ragadozó, és ha a baj közeledik, a szárnyát széttárva nagyobbnak mutatja magát, hangosan kiált, s ha kell, sarkantyúval is védi az övéit. Egyfajta vezéregyéniség – olyasvalaki, akire a többiek ránéznek, és akinek a szavára igazodnak.
De az udvarban nem csak ő számít. A kotlósok türelmesen melegítik a tojásokat, majd tanítják a kikelt csibéket. Megmutatják nekik, merre találják a legfinomabb falatokat, hogyan kell csipegetni, miként kell figyelni a veszélyre. A tyúkok nap, mint nap hozzájárulnak a közös eredményhez: minden tojás egy apró, de fontos csoda. A csirkék szorgosan csipegetnek, egyenként apróságot tesznek hozzá, de ezekből az apróságokból lesz a közös gazdagság.
És van még egy jelenség, amit nem lehet kikerülni: a csípéssorrend. A baromfiudvar sajátos hierarchiája. A legerősebb tyúk odacsíp a gyengébbnek, az pedig a még gyengébbet bántja, míg végül a legalsó szinten álló szinte mindig csak tűr. Ez a rend sokszor nem igazságos, de van benne egyfajta logika: mindenki tudja, hol a helye, így nem alakul ki állandó káosz.
A CÉG ÉS A BAROMFIUDVAR
Amikor egy cég működését nézzük, könnyen találunk párhuzamokat. A vezető a kakas: ő figyel a külső veszélyekre, ő adja ki az irányt, ő tartja fenn a rendet. A középvezetők olyanok, mint a kotlósok: tanítják, óvják a fiatalabbakat, összefogják a csapatot. A munkatársak pedig olyanok, mint a szorgos csirkék: mindennap hozzáteszik a maguk kis részét a közös sikerhez.
És bizony, a cégnél is létezik „csípéssorrend”. Van, aki hangosabb, erősebb, határozottabb – ő könnyebben érvényesíti az akaratát. Van, aki visszahúzódóbb, és inkább tűr. Ez önmagában még nem baj: ha a sorrend tiszta, ha a szabályok világosak, akkor a rendszer működik. A gond ott kezdődik, amikor nem jó embert engedünk be az udvarba.
Egy kakas tudja: ha egy idegen ragadozó közelít, nincs kegyelem. De a cégben sokszor jóhiszeműen nyitunk: felvesszük azt az embert, aki szépen beszél, ígérget, ígéretesnek tűnik. Csakhogy ha az illető trágyadombnak nézi a céget, akkor nem építi, hanem rombolja. Kezd szemetet hordani a rendszerbe: pletykát, konfliktust, feszültséget. Megborul a rend, elvész a tisztaság.
A KAKAS FELELŐSSÉGE
Ez az a pillanat, amikor szükség van a kakasra. A vezetőre, aki nemcsak kukorékol, hanem rendet tesz. Nem engedi, hogy valaki a közösséget trágyadombként kezelje. Ha kell, megmutatja a csípéssorrendet: ki kinek engedelmeskedik, kiért ki a felelős, és miért nem mindegy, ki mit tesz.
A jó vezető ugyanakkor nem zsarnok. Nem csíp oda fölöslegesen, nem rugdos mindenkit, csak mert megteheti. A tekintélyét nem félelemből építi, hanem abból, hogy éberen figyel, és megvédi az övéit. A csapat érzi, hogy számíthat rá – ezért engedelmeskedik neki. A kotlók is nyugodtabbak, a csirkék is szorgosabbak, ha tudják: a kakas ott van, minden veszélyt szemmel tart.
NEM TRÁGYADOMB, HANEM KÖZÖSSÉG
A végső tanulság egyszerű, mégis sok cégvezető megfeledkezik róla. Egy cég nem trágyadomb. Nem az a hely, ahová mindenki odahordhatja a maga mocskát, majd otthagyhatja. Nem szeméttelep, ahol ki-ki csak lerakja, ami már neki nem kell. Egy cég közösség. Egy cég érték. Egy cég élő szervezet, ahol minden apró csipegetés számít – minden tojás, minden szorgos munkaóra, minden gondoskodás és tanítás.
Az ember pedig – bármennyire szeretjük a kakasos hasonlatokat – mégiscsak okosabb a kakasnál. Van döntési szabadsága, van stratégiája, van lehetősége változtatni a sorrenden. Ha rossz embert engedett be, ki tudja zárni. Ha a rend felborult, vissza tudja állítani. Ha a szemétdomb kezd trágyadombbá válni, akkor képes kitakarítani, rendet rakni.
És ez a felelősség a vezetőé. Ő a kakas a szemétdombon, de nem csak ösztönből működik, mint az állat. Az ember vezető képes felismerni: mikor kell kukorékolni, mikor kell odacsípni, mikor kell szárnyat tárni és védeni. A különbség az, hogy míg a kakas mindig ugyanúgy viselkedik, az ember tanulhat. És épp ez adja meg a cégek legnagyobb esélyét: hogy ne trágyadombok, hanem jól szervezett, sikeres udvarok legyenek.
A kis kakas rendet tart a szemétdombon – ez a dolga. De egy cégben a vezetőnek több a feladata: nemcsak őrizni kell, hanem építeni is. Nemcsak a csípéssorrendet kell felügyelni, hanem megteremteni azt a környezetet, ahol minden kotlós taníthat, minden csirke fejlődhet, és minden tojásból csoda születhet.
KotKoda mondása ide illik: „TOJÁSBÓL LESZ A CSODA!”
És a csoda nem a trágyadombon születik, hanem ott, ahol rend, védelem és vezetés van.